HTML

TéVonal

Virtuális lépések a tenisz történetének hazai népszerűsítéséért. Történetek versenyzőkről, tornákról, sportszerekről, szociális és intézményi összefüggésekről a sportág kezdeteitől közelmúltjáig. Alkalmanként forráskutatás és adatközlés. A blog kínálta keretekhez mérten gazdag és nem egyszer különleges illusztrációkkal tálalva.

Friss topikok

játékosok / egyéb személyek

2009.03.30. 03:01 duplikátum

Látni és látva lenni

Valaminek a történetét megírni óhatatlanul felveti a szempont kérdését. A sport, illetve ezen belül a tenisz sem kivétel ez alól. A tenisztörténeti munkák evolúciója jól érzékelhető ívet ír le a szűk versenytörténettől a tágasabb perspektívák, kulturális és szociológiai vonatkozások felé, ám minden bizonnyal nem ez a végkifejlet. Az alábbiak egy további megközelítés irányába tapogatóznak, olyan lehetséges narratívák felé, amelyek a tenisz kínálta látvány köré épülhetnének ki.

Az okok, melyek a tenisznek népszerűséget hoztak szinte abban a pillanatban, ahogy a játék ismertté vált, meglehetősen sokrétűek. Közülük az ezeket elemző munkákban az egyik legkevésbé tisztázott szerep a látványnak jutott, annak a kézenfekvő szituációnak, hogy a játékosok egymást, a nézők pedig a játékosokat megfigyelhetik. A 19. század rendkívül fontos fordulatokat hozott a vizualitás területén, s azzal, hogy a látásnak is megvan a maga története, mára számos tudományterület komolyan számot vet. Ebben az időben valóságos forradalom zajlik a néznivalók mennyiségét, változatosságát, intenzitását és előállítását illetően. A szemnek pedig mindezt meg kellett tanulnia elfogyasztani. A szabadidő, nem utolsó sorban a szaporodó látványosságoknak köszönhetően, egyre sokrétűbben tölthető el. A kínálkozó új lehetőségek egyike a sport, melyet a század második felében már számos válfajában mind szélesebb tábor gyakorol. Az időtöltésnek erre a formájára is igaz, hogy megnyílik a tekintetek előtt, a vívótermek, a labdaházak, a magánkertek közegéből átkerül a szabadba. A látvány és közönsége kölcsönösen hatnak egymásra. A viktoriánus sportélet elevenségének és kiterjedésének mértéke nem utolsó sorban azzal is magyarázható, hogy az emberi test új, addig nem, vagy csak szűk körben tapasztalható szerepben bukkan fel: produktív lesz, de nem termel, vagy alkot, hanem szórakozik és szórakoztat. A sportoló ember teste úgy kerül a figyelem középpontjába, mint ami a mozgás, a teljesítmény sosem látott dimenzióiba hatol, olyan módon van jelen önmaga és mások számára, ahogy korábban — legalább is ilyen mértékben és változatosságban — sosem. A test újbóli felfedezése, az öntapasztalat kitágítása, egy sajátos szabadság megélése, illetve az abba való belefeletkezés lehetősége: ezt kínálják a század gombamód szaporodó sportágai az egyénnek. A magát újradefiniáló test megmutatkozása, látvánnyá emelkedése pedig széles és hálás érdeklődésre tarthat számot. Különösen igaz ez a női test esetében, amely több értelemben is felszabadul ezekben az évtizedekben. Feminista olvasatban a sportolás a nők számára mindenekelőtt annak lehetőségét kínálja, hogy a fizikai képességeikre vonatkozó sztereotípiák merevségét feloldja. Ugyanakkor a sportevékenységet folytató női test, mint látvány, számos egyéb következménnyel is jár, elég ha a divatra, illetve a férfi tekintetekre gyakorolt hatására gondolunk. Szexuális intenzitása alapján a férfi és női test nyilvános találkozásainak rangsorában a tánc után a sportoké a második hely.

A tenisz, illetve a teniszjátékos a megfigyelő szem számára a korabeli sportágak körében az egyik legelőkelőbb pozícióra tett szert. Először is nem csapatsportról lévén szó, az egyén nem vész el a társak között, a tekintet nem az egész részeként rögzíti, nem olyan szereplőként, melynek fontossága a játék pillanatnyi fordulatától függ, s melynek eredményeképp a ráirányuló figyelem szükségképpen esetleges és kevésbé személyre szabott. A teniszező a játéka során végig megfigyelés tárgya. Egész pontosan és a játék logikájából fakadóan a labda útját követő tekintet folyamatos hintajátékának egyik végpontjaként a labdával való találkozása szabályosan ismétlődő és detektált. A korszak másik újkeletű és közkedvelt egyéni sportágával, a golffal összehasonlítva a tenisz látványközpontúsága melletti újabb érvként hozható fel helyhez kötöttsége. A sportoló egy körülhatárolt pálya foglya, ahol a játék érdemi részét képező labdamenetek, illetve az azok közti szünetek gyors váltakozásaként kibomló folyamat során minden szem újból és újból a játékosra szegeződik. A játéktér lehatároltsága, valamint a látvány sajátos ritmikájából adódóan a játékosra jutó figyelem ismétlődésének elkerülhetetlensége egyfajta vizuális kiszolgáltatottságba helyezi a teniszezőt. A színházzal való párhuzam valamennyi viktoriánus sport közül a tenisszel összefüggésben a legtalálóbb. Talán a boksz említhető ilyen értelemben egy lapon vele, bár ott a teátralitás sokkal több szimbolikus elemet rejt magában, továbbá a megfigyelhető individuum jelenléte örökösen átfordul a nyers fizikai erőt harccá, küzdelemmé koreografáló felek együttes jelenlétévé. A teniszpálya kettéosztottsága ezzel szemben csak még hangsúlyosabbá teszi az egyén egyediségét, mozdulatai, viselkedése a vetélytársáétól függetlenül szemlélhető. Egy olyan időszakban tehát, amikor az emberi test a sportok nyújtotta új térben a mozgás és teljesítmény addig nem tapasztalt kalandjaiba bocsátkozik, a tenisz ideális terepet nyújt az ilyesfajta felfedezéseknek mind a gyakorlati, mind a megfigyelői aspektust tekintve.

A hölgyek részvétele bizonyos sportágakban a nemek közti érintkezés térképét is színesítette. A megjelenését követő években a teniszt sok értékelője látta-láttatta olyan szórakozásként, amely kevés erőbedobással kellő élvezetet kínál, s mint ilyen, ideális elfoglaltság az aktivitásra váró hölgyek számára, míg a férfiaknak nem jelent kellő kihívást. Szerencsére a tenisz nem nőiesedett el, ahogy egyébként egyik sportág sem, viszont valóban az egyik legnépszerűbbé vált a körükben. A tenisz azért is különlegesnek számított, mert férfiak és nők együtt is játszhatták, ami viszont egy teljesen más vonatkozásban is izgalmas látvánnyá avatta. Az eltérő nemű játékosok testközelisége, a feltűzött hajak, a szoknyák alól elővillanó bokák és vádlik, a férfi felsőtestet takaró egy szál ing, a női test anatómiáját a polgári öltözettnél hűebben visszaadó sportszerelés, illetve a test játék közben tapasztalható elváltozásai, az izzadás, a pirulás, az önkénytelen hangok — nos ez mind-mind a teniszt kívánatossá tevő hívóingerként is értékelhető egy olyan korban, amikor a mindennapi viselet gyakorlatilag teljesen befedi a női testet, amikor a nők viselkedése és férfiakkal való érintkezésük vallási alapokon nyugvó, helyenként kifejezetten rigorózus normákat érvényesít. A huszadik század egyértelmű szexuális fordulatain túlmenően, a negyvenes évek drasztikus szoknyarövidülésétől kezdve, a hetvenes években láthatóvá tett bugyikölteményeken át, egészen napjainkig, amikor egybecsúszik az élversenyző a szex-ikonnal, a tenisz történetét az erotikus konnotációk már a kezdet kezdetén megérintik.

Harmadik megközelítésben a fehér sport a társadalmi státusz reprezentációjának látványelemeként is remekül funkcionált. Ennek elsődleges színtere a klub. A sportklub akkoriban és manapság is a legtöbb országban lényegesen gazdagabb tartalmakkal bír, mint amit mifelénk szokás neki tulajdonítani. Sokrétűbb társadalmi feladatokat lát el, mint csupán a versenysportra való felkészülés feltételeinek biztosítása. Mindenekelőtt a társasági élet markáns színtere, ahová tartozni státuszt is jelent, zártsága az elitizmus érzetével ajándékozza meg tagjait. Ez a reprezentatív közeg a szem számára is újabb kihívásokat jelent, hiszen a tagság formális birtoklása mellett a játékhoz tartozó tárgyi elemek, a ruházat, a sportszerek is árulkodó jelekként működnek. Külön tudást képez felismerni, illetve megkülönböztetni a trendit az avittól, a kihívót a visszafogottól, a sznob játéktudását a lelkes amatőrétől, vagy épp a nagymenőétől. Playboyok és playgirlök találkozóhelye is egy-egy felkapottabb klub, ahol az egyén és az őt körülvevő tárgyak az arra hivatott szemek szakszerű letapogatásának vannak kitéve. Maga a játék, annak élvezete könnyen háttérbe szorulhat, ürüggyé válhat ilyenkor, és az önreprezentáció, a társadalmi hovatartozás, vagy a kapcsolatkeresés informatív felületévé váló test kerül az érdeklődés középpontjába. Persze ez a vonás, a megfigyelő szem szakosodott készsége, más sportágak és általában minden szubkultúra szerves része, bár kétségtelen, hogy a tenisz ezen a téren is bizonyos értelemben elől járt. A viktoriánus divat szigorúsága ugyan viszonylag lassan engedett föl, de a sportszerek terén a tenisz rendkívül hamar differenciálódott. Az 1880-as években már számos gyártó változatos márkanevek alatt széles minőségben ontotta termékeit, ami felgyorsította a reprezentáció, a játék köré szerveződött információs holdudvar kifinomodását. Egy vidéki kisváros klubjának tagjai között ugyanúgy lehetőség nyílt apró különbségek megjelenítésére, mint a legelőkelőbb körökben.

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://tvonal.blog.hu/api/trackback/id/tr321034429

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása