TéVonal. Illusztrált tenisztörténeti mutatványok

A legtöbb országtól eltérően Ausztráliában a nemzeti bajnokság nem a legrégebbi tornák közül való. A ma Australian Open-ként ismert rendezvény huszonöt évvel fiatalabb az első, évenként ismétlődő ausztrál tenisztornánál. Az 1890-es évek versenynaptárai már gazdag versenyéletről tanúskodnak, mára azonban ezek a versenyek javarészt eltűntek, a kevés kivétel pedig az év első Grand Slam viadalának felvezető versenyei között, szponzorokat harsogó néven bújik meg a programban.

Az utóbb tenisznagyhatalomként emlegetett országokban a szövetségek megalapítását követően a tenisztornák rendszere igyekezett követni bizonyos közigazgatási mintákat. Ennek figyelembevételével különböztették meg a regionális, nagyobb horderejű versenyeket a kisebb rendezvényektől. Ez utóbbiak alatt Angliában a megyei szintű tornák, az Egyesült Államokban az egyes tagállamok bajnokságai értendők, míg az előbbiek a több megyét, illetve államot felölelő, földrajzilag is többé-kevésbé egységes térségek bajnoki címeiért folytatott kiírások lettek. A versenynaptár gerincét már a nyolcvanas évek közepétől egyre inkább ezek a tornák képezték, az éves tornaprogram csúcsát pedig Angliában és az Egyesült Államokban is a nemzeti bajnokság jelentette, ami mindkét országban történetileg is megelőzte a többi rendezvényt. Nem így Ausztráliában, amely, jóllehet a teniszláz ott is a hetvenes évek végétől söpört végig, 1901-ig nem önálló szövetségi államként létezett, hanem a brit birodalomhoz egyre lazább kapcsolatokkal kötődő kolóniák együtteseként. A szervezeti felépítést ezért az egyes kolóniák, azaz a majdani tagállamok önálló teniszszövetségei alkották, ország hiányában országos szövetség sem létezett. A szövetségek által meghírdetett bajnokságokat egyre gyakrabban jelölték az intercolonial jelzővel, vagyis korántsem csupán az adott térség játékosai jelentek meg a küzdelmeken. A kilencvenes évek közepétől egyértelműen országos érdeklődésről beszélhetünk, sőt Új-Zéland legjobbjai is egyre-másra fel-feltünedeztek. További sajátosság az is, hogy a regionális tornák megszervezését még ezek megalakulása után is sokszor a tenisz meghonosításában úttörő helyi klubok látták el, lévén ők birtokolták a pályákat. A kontinens nagy bajnokainak névsora tehát korántsem 1905-től datálódik, hanem 1880-tól, amikor a Melbourne Cricket Club első versenyét megrendezte. Ezt, a tenisztörténetbe Victorian Championshipként bevonult viadalt követte 1885-től New South Wales, 1888-tól Queensland, 1890-től South Australia, 1893-tól Tasmania, 1895-től pedig Western Australia bajnoksága. A felépítés eme sajátossága még azt követően is csupán fokozatosan szűnik meg, miután 1904 szeptemberében a hat szövetségi állam, valamint Új-Zéland megalapítják az Australasian Lawn Tennis Association-t (ALTA), amely deklaráltan és többek között egy nagy átfogó bajnokság megrendezését tűzte ki feladatául. A következő évben először lebonyolított esemény, mely ekkor még az „Australasian Championships” elnevezés alatt fut, azonban egyáltalán nem vált ki heves érdeklődést, presztízse még évekig elmarad az akkor már befutott és népszerű szövetségi viadaloké mögött. A nemzeti jelző is hivatalosan csupán 1924-től illeti meg a mai Ausztrál Opent.

A nők 1922-től mérkőznek meg egymással, jóllehet a területi bajnokságokban néhány év késéssel már a nyolcvanas évektől követték a férfiakat. Ennek a szokatlanul sok, tizenhét éves csúszásnak a magyarázata csak részben keresendő adminisztratív tényezőkben. A 19. századi Ausztráliában a női versenyjátékosoknak kimutathatóan kisebb az aránya a teniszt puszta időtöltésként művelő hölgyekéhez képest, mint Nagy-Britanniában vagy az Államokban. Az ok meglehetősen összetett, de bizonyosan nagyban összefügg a nők társadalmi szerepeinek megváltozásával, mely ebben az időben az élet számos területén különböző formában és intenzitással zajlik az európai, illetve az európai mintára szerveződött társadalmakban. Maga a mai értelemben vett versenysport is gyakorlatilag a század második felében születik, és épp azért, mert kevésbé volt terhelt a férfiak képére formált tradícióktól, a nők számára remek lehetőséget kínált a kibontakozásra. Ugyanakkor a helyi sajátosságok, például a városiasodás mértéke, a birtokba vehető földterületek nagysága, vagy egyszerűen csak olyan földrajzi adottságok, mint az alkonyat beálltának különbségei, az ilyen lehetőségeknek is országonként különböző dinamikát szabtak. Ausztráliában ez többek között abban mutatkozott meg, hogy Angliához és Amerikához képest a nők szabadidejének mennyisége és eloszlása is kedvezőtlenebbül alakult, ami a sportra vetítve azt eredményezte, hogy élesebb volt és hosszabb ideig állt fenn a választóvonal időtöltés és versenyzés között. Ez a colour local részben a mai napig rányomja bélyegét a női teniszre a térségben, elég, ha összeszámoljuk, hány világklasszist adott az ötödik földrész a férfi, illetve a női tábornak.